-Oké!- mondtam mosolyogva, mert tudtam, hogy a "fagyizóba" megy.
-Kicsim te is kelj fel!-mondta anya.
-Furán érzem magam....mintha lázas lennék.
-Megmérjük?-mondta anya elfoglalva.
-Igen.-anyu odajött hozzám megpuszilt, és elővette a lázmérőt. Majd elképedt arcot vágott.
-Negyven fokos lázad van! Mit csináltál tegnap?
-Anya! Már mondtam, hogy nem akarok beszélni róla!
-Nem bízol bennem?
-De... de... haggyjál!
-Rendben. Akkor megyek ki a konyhába. Ma itthon maradsz.
-Anya ne sértődj máááár meg!- mindig megsértődik. Azon gondolkodtam, hogy Jack a mi sulinkba jár-e. (már megint rá gondolok.. igen..van baj?)
-Kicsim! Nem vagy éhes?
-Nem anya..
-Tudsz valamit arról, hogy Félix miért megy mindig hamarabb suliba?
-Mondtam! Szerelmi ügyek!
-Jól van na! Nem tarthatok mindent észben!-majd odajött hozzám egy pohár teával és miközben ittam ezt mondta az ágyam szélén ülve:
-Mi az? Nagyon megváltoztál! Miért nem mondassz el nekem semmit?-Anya lécci ejtsük már a témát!
-Nem amíg nem mondod mi bajod van!
-Anyaaa!
-Légyszíves!
-Nem.
-Akkor szia!-és rámcsapta az ajtót. Elővettem a forróvizes tálat az ágyam alól, (attól ment fel a lázam) amivel átvertem anyát. Gyorsan kiöntöttem. Majd párnákat gyömöszköltem a takaróm alá. Felvettem az utcai ruhám és gyorsan kimásztam az ablakon. Ami vicces mert a másodikon lakunk! Végig egyensújoztam az ereszen, majd leugrottam a szomszéd ajtaja elé, és onnan már mentem le a lépcsőn.
Szaladtam a lakókocsiig. Gyorsan felmásztam a létrán. Csak Jack volt benn.
-Heló! Mi járatban erre?
-Meghoztam a jegyeket!
-Ja köszi! Miújság?-jó sokat nevettünk és beszélgettünk. Elmeséltem neki, hogy átvágtam anyut. Végül ez jutott eszembe:
-Te tudsz énekelni? Úgy értem szépen...mer mindenki tud énekelni csak nem biztos, hogy szépen.
-Mindenki szépen énekel a maga módján. Csak én nem...szia menned kell anyukád biztosan aggódik!-fura volt. Hát elindultam haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése