-Modorodon változtathatnál...
-Jó bocs. Na, honnan van?
-A tesóm szerezte!-nagyon büszke voltam Félixre. Elő is húztam nagy hévvel a jegyeket. Felmutattam és hirtelen észrevettem valamit. A hátuljához odavolt ragadva mégegy. Nem emlékeztem rá.
-Úgy látom kettő lett belőle!-a csuklyás srác lehúzta a kapucniát és azt mondta:
-Szeretnél rajongótáborba tartozni? Michael Jackson rajongótáborba?
-Ez komoly? Ez minden álmom...vagyis az, hogy személyesen találkozzak "vele".
-Akkor gyere!-követtem őket. Valami elég furcsa volt benne mintha.... mindegy. Végre megérkeztünk a törzshelyükre.
Elvoltam ájulva. Egy magas fa volt, tetején egy faház..lett volna de nem az volt! Egy lakókocsi volt a fa tetején teleragazgatva Michael Jacksonos képekkel. Gyönyörű. Amikor felmásztunk a látrán belül elég kicsi volt de nagyon barátságos.
-Mond csak miért álltál kint az esőben?-mondta a másik fiú aki most vette le a kapucniát.
-Hosszú... van egy ajánlatom..
-Halljuk!
-Én nektek adom az egyik koncertjegyet. Ha ma adtok szállást és bevesztek a rajongó cuccba.
-Jó. Nagyon jó.
-Lehet, hogy tudok szerezni még kettőt.
-Nekem nem kell.-mondta a fiú aki az utcán legelőször szólitott meg.
-Miért?
-Akkor utazom el...
-Hova?
-Nem mindegy?
-De bocs.
-Mit eszünk?-vette le a kapucniát a lány hosszú barnahajú volt. Nagyon szép volt.
-Mi van itthon?
-Boocs. Úgy értettem, hogy itthon.-mondtam.
-Igen jól hallottad!
-Ti itt laktok?
-Igen.
-Azta.
![]() |
| a fiú aki megszólított |



.jpeg)



.jpeg)
