Búcsúzás

Sziasztok! Én most búcsúzom! Vége a blognak. Tudom, hogy most bőgtök! Sajnálom! De ehelyett lesz egy új!
Helló!

Sikítás

-Úristen Michael Jackson! Nem hiszem el! Hogy lehet? Nem lehet igaz! Hogy kerül ide?-ilyen szavak és sikítások hangoztak el. A lányok részéről fiúk:-Miért vagy úgy oda érte? Nem nagyszám! De nem is olyan rossz! Tűrhető..
-És most felhívom azt a lányt a színpadra aki lehetővé tette nekem, hogy részt vegyek a bálon! Emma gyere!-ismét nyálas jelenet volt de ez most sem érdekelt. Felmentem a színpadra, és mindenki megtapsolt. Michael is. Majd lementünk a színpadról. Mindenki odaszaladt Michaelhez és elkezdték szekálni. De hirtelen valaki beleszólt a mikrofonba.
-Ez az ember bezárt engem egy fán lévő lakókocsiba!!!-Miley volt az.
-Ja persze egy fán lévő lakókocsiba!-mindenki nevetett. Michaellel egymásra néztünk és elkeztünk rohanni. Mivel most a rajongók mással voltak elfoglalva. Elkezdett egy szálloda felé futni és fogta a kezem.
-Kitudná adni nekünk azt a szobát?-és a legközelebbire mutatott.-Majd utólag kifizetjük!-azzal berántott a szobába.-Itt nem fognak ránktalálni.
-Reméljük. Ezt gyorsan csináltad!-sokáig beszélgettünk majd szóbajött a gyerekkora.-Apukád sokat bántott titeket ugye..?
-Túl sokat..
-Vert titeket?
-Elég gyakran..
-Mivel?
-Amit csak talált. Fémzsinórral, szíjjal..-majdnem sírvafakadtam és megöleltem. Ő sírt.
-Miért bántott titeket?
-Ha elrontottunk egy lépést. Vagy..mindenféle miatt. De elfelejthetjük ezt a témát?
-Igen...bocsánat.
-Semmi baj.-hirtelen kopogtattak. Kinéztünk a kulcslyukon.
-A fenébe!-Michael nagyon ideges lett. A rajongók tolongtak.
-Másszunk ki az ablakon!
-De..
-Azt akarod, hogy agyonnyomjon 5000000 ember vagy pedig kimászol az ablakon?
-Hát...
-Haggyjuk!-Michael megrántotta a kezem, és kimászott velem együtt az ablakon. Majd amikor biztonságosan kiértünk elkeztünk röhögni! Csak úgy..
-Szeretlek!
-Túlságosan nyálas vagy! Ez ciki....bocs cuki!-és megöleltem.

THE END

A bál (mostmár tényleg)

-Nem érdekel, hogy ki miatt halgatod, és miért.
-Michael...-szóltam közbe.
-Nem baj nem mindenkinek tetszhet a zeném. Sőt sokan vannak akiknek nem tetszik! De vannak sokan akiknek tetszik ennek örülök.
-Igazad van.-mondtam én.-De szerintem többen vannak azok akiknek tetszik! Sőt van egy ötletem!-azzal elrohantam.
-Várj!-Michael utánam rohant és ahogy kiért az ajtón rázárta Mileyra!-Mit tervezel? Csak ezt a mosolyt ne! Tudom, hogy készülsz valamire! Kezdek félni...
-Nemár gyere! Vedd fel a kapucnid!
-....jó...
-Gyerünk már!
-Jó nyugi!-elindultunk az iskolabálba. De sajnos Michaelnek ez hamar feltünt.
-Te megőrültél?! Tele van emberrel ez a hely!-én megálltam.
-Nem bízol bennem?
-hááát...-én oldalba böktem mosolyogva.
-De persze bízok..
-Jó akkor gyere!-felszaladtam a színpadra és elkeztem beszélni a mikrofonba.-Szeretném ha a bál első számát az egyik ismerősöm énekelné. Michael gyere!-Michael feljött mégmindig kapucniba. Senki nem tudta még, hogy ki ő. Én lementem a színpadról. Michael elkezdett énekelni. Az emberek táncoltak hirtelen kezdett feltűnni mindenkinek, hogy ismerős a hang. Végetért a tánc Michael levette a kapucniát.

Az igazság

-Felveszed a ruhát?-kérdezte Michael amikor már a faházban voltunk.
-A ruha otthon van.
-Van egy forradalmi ötletem! Menj el érte!
-Jó nyugi! De amúgy te mikor csinálod meg a maszkot?
-Basszus.
-Hát igen.
-Csak a sminkesem tudja megcsinálni.
-Akkor nem megyünk.
-Nem baj?
-Szivesebben vagyok veled mint azon a baromságon.
-Biztos?
-Nem hazudok szia! Nem, tényleg komolyan mondom!
-Szeretlek!
-Én is.-megöleltük volna egymást, de hallottuk, hogy jön fel valaki.
-Igen ez aza hely!- mondta az egyik csapattagunk a másik lány.
-Bújj el Jack!-modtam Michaelnek féltem valaki meghallja a nevét. Ő elbújt.
-Tetszik nagyon jó lesz a szépségszalonomhoz!-Miley jött fel a létrán és a lány rajongótársam.
-Te te elárultál minket!
-Emma nyugi! Nagyon sokat fizet! És abból a pénzből veszünk egy jobb helyet.
-De nekem ez jó. Ez így a legjobb nem akarom megváltoztatni!
-Te! Ne avatkozz bele majd Jack eldönti mi legyen!-Jack még mindig ott lapult a dívány mögött. Egy ideig gondolkodott majd fölpattant és ezt mondta:
-Én vagyok Michael Jackson! Ő pedig az a lány aki mindig mellettem volt. És aző döntése az enyém is! Ha ellenkeztek elveszem tőletek a jegyeket!
-Júj de megjedtünk!-mondta Miley.
-Te vagy? Uram isten! Bocsánatot kérek!-mondta a lány.
-Nem..azért öltöztem be, hogy ne kiételezzetek velem! Beakartam olvadni. Azt akartam, hogy valaki önagamért szeressen. Nem másért! És Emma! Köszönöm.-én meghatódtam és elbőgtem magam. Michael ott ált és nézett engem.
-Fú Emma ettől nagyon menő lettél! Azta. Csak, hogy tudd én nem bírom Michael Jackson zenéjét! Csak miattad hallgattam!

Titoktartás

-Na persze Michael Jackson! Hah ennyire én sem vagyok hülye! Ennyire...- mondta Félix még mindig hitetlenkedve.-Akkor énekelj valamit!
-Persze itt! Hogy mindenki hallja!-intettem le.
-Jó.
-Michael a barátaid tudják, hogy ki vagy?
-....nem.
-Nem akarod elmondani?
-Egyenlőre nem.
-Mer?
-Nem érzem, hogy megtartanák maguknak..mindenkinek elárulnák..
-Jó..
-Figyelj. Ma lesz a bál.
-Teljesen kiment a fejemből!
-Michael Jacksonnal megyek bálba. Miley megfogőrülni!!!!!
-Csak azért örülsz?
-Hülye! Dehogyis! Ez volt minden álmom.- és megöleltem.
-Ne itt rendezzétek a nyálas jeleneteiteket létszi!
-Mondta az ápoló nő!- én furán éreztem magam mert az ápolónő nem ismerte fel Michaelt. Lehet nem ismerte. Ami elég fura. Amikor kiment azt mondtuk Félixnek:
-Most kimászunk az ablakon mer Michael nem maradhat itt. Ugye nem baj?
-Dehogy menjetek már lebuktok!!!
-Köszönöm!
-Semmi! De húzzatok már el!!
-Jól van na!-szerencsére a szoba a földszinten volt úgyhogy könnyen kiugrottunk az ablakon. Michael felhúzta a kapucniát, és felült a bicikliére. Én a háta mögé. Fogtam a kapucniát nehogy lefújja a szél. Hirtelen megállított egy rendőr:
-Vedd le a kapucnidat kölyök! Nem látsz ki alóla ez így veszélyes!- Michael éppen szólt vólna de én szóltam helyette.
-Nem lehet.
-Miért?
-Szegény most volt korházban nagyon durva sebe van nem akarja leégetni magát..
-Véres?
-ÖÖööö igen.
-Irtózóm a vértől mehettek!

Összezavarodva

-Milyen próbák?!
-Suli előadás...-Felálltam és elkeztem felé lépkedni.
-Tudom, hogy titkolsz valamit.
-Nem..semmit...
-Jack jól tudom, hogy nincs semmilyen sulidarab. Engem mindig értesítenek.- elkezdett csörögni a telefonom.-Igen? Tessék?! Ne..nem lehet-elkeztem bőgni.
-Mi történt?
-Ne most Jack! Hogy történt? Nem lehet! Jó máris megyek.
-Mi az?
-Félix balesetet szenvedett.
-Jaj ne..Mi történt?
-Megvakult..-mondtam bőgve.
-Uramisten. Eljövök veled.- nagyon gyengének éreztem magam. Elájultam.
 Amikor felébrettem a korházban feküdtem. Egy ágyban. Nem tudtam felülni. A fejemet áttettem a másik oldalra a másik ágyon ott feküdt Félix.
-Félix.-nem tudtam megmozdulni sírtam.
-Emma. Hol vagy?
-Mindig melletted leszek. Sosem foglak elhagyni!
-Szeretlek.- elkeseredett voltam.
-Félix!
-Ismerem Stivie Wonder-t!
-Honnan tudtad..
-Gondoltam- és elmosolyodott.
-Nem akarsz megtanulni zongorázni? Várj valamit még kőrdeznem kell. Hogy kerültem ide ha elájultam.
-Asszem valami Jack cipelt ide a karjában. Olyan szívesen láttam volna őt. És Michael Jacksonról is lemaradtam..
-Nem az a lényeg, hogy lásd az a lényeg, hogy halld!
-Emma!-Jack rohant be. Bejött néhány ápoló nő is.- Kérem most egyedül szeretnék lenni kettőjükkel!- az ápoló nők kimentek. Jack megölelgette Félixet. És bíztatta. Azt mondta megtanítja zongorázni. Hálás voltam ezért Jacknek.
-Mondanom kell nektek valamit! De senkinek ne mondjátok el!
-Te vagy Michael Jackson!- nevetett Félix.
-.....- Jack hirtelen levett magáról egy maszkot pont olyat mint Félix mondott. Rájöttem, hogy korán reggelenkét miért nem volt a lakókocsiba és miért nem aludt velünk akkor amikor először találkoztunk.
-Mond Emma mit csinál Jack? Leveszi a maszkját? XD
-Igen Félix. Ő az MICHAEL JACKSON!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
-Na ne most, hogy vak vagyok jobban belehet ugratni. Michael boldogan mosolygott (a legesleges legcukibb mosolyával)

Sajnos

-Szia anya indulok suliba!- furcsa ezt nem Félix mondta hanem én.
-Még Félix sem indul ilyen hamar!- mondta anya gyanakodva.
-Mindegy!
-Félix! Te tudod miért siet ennyire?
-Szerelmi ügyek. Szia anya megyek!
-Szia!-én futottam nagyon gyorsan a lakókocsihoz. Felmásztam a lépcsőn. De senki sem volt ott. Jack sem. Mindig szokott lenni valaki. Gondoltam felhívom!
-Szia Jack! Valami baj van?- óriási hangzavar volt.
-Semmi nincs lekell tennem! Szia! Basszus.

-És lecsapja! Nem hiszem el! Mi az, hogy basszus mér ideges rám?- rossz kedvem lett. Sétáltam a suli felé. Juhú... pont ez kellett. Miley sétált felém.
-Miért vagy ilyen szomorú? Talán szakított veled a pasikád?
-Nem.
-Sajnálom. Részvétem.
-Neeeeeeeeeeeeeem érted, hogy nem? Ennyire agyilag beteg vagy?!
-Jó nyugi....- nevetett súgott valamit Tristan fülébe, és elment. Fúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú de idegesít. Nem tudom, hogy lehettem eddig a barátnője.
 Vége volt a sulinak. Felmentem a lakókocsihoz és Michael Jacksontól a Man in the mirrort hallgattam. Hirtel megéreztem, hogy rezeg a telefonom. SMS-em jött. Jack.

Bocs, hogy bunko voltam. Csak..mind1.

Legalább valami aranyosabbat írt volna. Nem írok vissza! Megint rezeg!

Most megsértődtél? Tudom hol vagy!

? Mi? Ezt nem értem. Hallottam, hogy felmászik a fán. 
-Emma! Most mi a bajod?- én nem válaszoltam.-Neharagudj elvoltam havazva. A próbák, meg minden...
-Milyen próbák?- kérdeztem.
...................

A ruha

-Szia.
-Heló...Mit akarsz?- Miley szolt hozzám a szünetben.
-Emberek!!!!
-Mit csinálsz?
-Emma az egyetlen akinek nincs partnere!!!- nagyon ciki volt. Elkeztem izzadni. Hirtelen megpillantottam jacket. Odajött hozzánk.

a ruha

-Nem igaz! Én vagyok a partnere!- megtudtam volna csókolni örömömbe. Miley elvolt kesredve. Tristan megfogta a vállát és elvezette. Majd az egész iskola tovább ment mintha semmi sem történt volna.
-Köszönöm!
-Szivesen amúgyis elakartalak hívni!
-Komolyan? Igazából?
-Igen! Már csak a válaszon múlik!
-Hát persze, hogy igen!- annyira boldog voltam.
-Ja mégvalami!
-Igen?
-Tessék!- a kezembe nyomott egy csomagot majd elrohant. Én elraktam a táskámba és mentem órára.
       -Gyerekek! Egy Jack nevű fiú átjön a mi osztályunkba. Miley mellé fog ülni.- Miley gonoszul mosolygott rám. Megtudtam volna folytani. Akkor Jack belépett az ajtón.
-Figyu Miley!- mondta Jack.
-Tudja a nevem.- súgta oda nekem a "kígyó.
-Tudom, hogy nagyon belém vagy zúgva de nem fog összejönni! Nem vagy az esetem!- majd odajött hozzám és leült mellém.
 Nagyon jól telt a napom. Hazaértem. És kibontottam a csomagot amit kaptam. Egy csodaszép ruha volt benne. Gyönyörű. Miért van nekem sokszor olyan érzésem, hogy..... á mindegy.
 Felpróbátam a ruhát. Imádtam.
-Helóaztamiezaruha?
-He? Ez milyen nyelven volt Félix?
-Nagyon szép a ruhád van!
-Jacktől kaptam. Kééééééééééééééééééépzeld elhívott a bálba.
-Na ne!!! Ez király!!
-Ugye?

Hazaértem

anya és én

Gyorsan visszamásztam az ablakon. Többit nem sorolom el. Kivettem a párnákat a takaró alól és befeküdtem a helyükre. Furcsáltam, hogy anya eddig nem nyitott be. Jó, hogy ezen gondolkodtam mert pont akkor nyílt az ajtó.
-Szia kicsim! Jó sokat aludtál!
-Igen....még mindig álmos vagyok.
-Amúgy jött egy leveled a postán!
-Igen?
-De előtte szeretnék mondani valamit.
-Halljuk!
-Tudod apukád...
-Igen?
-M...
-Meghalt?
-Nem.
-Hanem?
-Megakarta írni neked, hogy még egy kicsit távol lesz.
-De már nagyon rég távol van!!
-Tudom. Tegnap meglátogatott minket. De rögtön visszakellett utaznia. Sajnálta, hogy nem voltál otthon.
-Ez nem lehet igaz.
-Megpróbáltuk felhívni Miley annyját, hogy apád tudjon telefonon kersztül beszélni veled. De nem voltál ott.
-Nem hiszem el!
-De van egy jó hír!
-Mostmár jól esne... mond!
-Születni fog mégegy testvéred!

Félix, anya és én

-WTF...ez komoly?
-Mondtam, hogy ne beszélj csúnyán!
-Bocsánat..de azért ez durva...
-Örülsz azért?
-Persze!-azzal megöleltem anyát.-Félix is tudja?-anya némán bólintott.

Otthon

-Jó reggelt! Megyek suliba!-mondta Félix.
-Oké!- mondtam mosolyogva, mert tudtam, hogy a "fagyizóba" megy.
-Kicsim te is kelj fel!-mondta anya.
-Furán érzem magam....mintha lázas lennék.
-Megmérjük?-mondta anya elfoglalva.
-Igen.-anyu odajött hozzám megpuszilt, és elővette a lázmérőt. Majd elképedt arcot vágott.
-Negyven fokos lázad van! Mit csináltál tegnap?
-Anya! Már mondtam, hogy nem akarok beszélni róla!
-Nem bízol bennem?
-De... de... haggyjál!
-Rendben. Akkor megyek ki a konyhába. Ma itthon maradsz.
-Anya ne sértődj máááár meg!- mindig megsértődik. Azon gondolkodtam, hogy Jack a mi sulinkba jár-e. (már megint rá gondolok.. igen..van baj?)
-Kicsim! Nem vagy éhes?
-Nem anya..
-Tudsz valamit arról, hogy Félix miért megy mindig hamarabb suliba?
-Mondtam! Szerelmi ügyek!
-Jól van na! Nem tarthatok mindent észben!-majd odajött hozzám egy pohár teával és miközben ittam ezt mondta az ágyam szélén ülve:
-Mi az? Nagyon megváltoztál! Miért nem mondassz el nekem semmit?
-Anya lécci ejtsük már a témát!
-Nem amíg nem mondod mi bajod van!
-Anyaaa!
-Légyszíves!
-Nem.
-Akkor szia!-és rámcsapta az ajtót. Elővettem a forróvizes tálat az ágyam alól, (attól ment fel a lázam) amivel átvertem anyát. Gyorsan kiöntöttem. Majd párnákat gyömöszköltem a takaróm alá. Felvettem az utcai ruhám és gyorsan kimásztam az ablakon. Ami vicces mert a másodikon lakunk! Végig egyensújoztam az ereszen, majd leugrottam a szomszéd ajtaja elé, és onnan már mentem le a lépcsőn.
 Szaladtam a lakókocsiig. Gyorsan felmásztam a létrán. Csak Jack volt benn.
-Heló! Mi járatban erre?
-Meghoztam a jegyeket!
-Ja köszi! Miújság?-jó sokat nevettünk és beszélgettünk. Elmeséltem neki, hogy átvágtam anyut. Végül ez jutott eszembe:
-Te tudsz énekelni? Úgy értem szépen...mer mindenki tud énekelni csak nem biztos, hogy szépen.
-Mindenki szépen énekel a maga módján. Csak én nem...szia menned kell anyukád biztosan aggódik!-fura volt. Hát elindultam haza.

Reggel

Persze náluk aludtam. Szorosan feküdtünk egymás mellett. Mivel egy ágyban aludtunk...mindannyian. Jobb mint a semmi. Reggel amikor fölkeltem láttam, hogy a fiú aki először megszólított (neve: Jack) nem volt itt. Én nem akartam felébreszteni a többieket. Gyorsan összepakoltam a cuccaim és lemásztam a létrán.
 Hazafelé sétáltam, egyre csak Jack járt a fejemben, hogy hol lehet. Majd arra gondoltam, hogy nem az én dolgom.
 Hazaértem. Kopogtam a házam ajtaján. Félix nyitott ajtót és elkezdett ölelgetni.
-?
-Hol voltál? Mindenütt kerestünk! Hol aludtál?-addigra anya is odarért.
-Mi történt? Hol voltál? Hol aludtál?
-Elég!!! Fáradt vagyok most hagyjatok békén! Létszi!!-azzal berohantam a szobámba és kulcsal magamrazártam az ajtót. Egyáltalán nem volt kedvem senkivel sem beszélgetni. Viszont Félixet sajnáltam...szivesen behívtam volna a szobámba de nekem is vannak érdekeim. Egy ideig ott hevertem az ágyamon amikor valaki kopoktatott az ajtón:
-Emma.. Félix vagyok..Haragszol rám?-annyira úgy éreztem, hogy én vagyok a legrosszabb ember a világon.-Bocs, hogy megettem a rántotthúsodat a múltkor..Nagyon éhes voltam..-erre odaszaladtam az ajtóhoz, kinyitottam és elkezdtem ölelgetni Félixet. Láttam rajta, hogy örül.
-Aggódtam érted!

-Szeretlek!
-Én is!-anya egész végig ott állt és elsírta magát. Ő is odajött és megölelt minket. Aranyos nyálas kis jelenet volt. De engem ez most nem érdekelt.
 Később meséltem Félixnek Jackról. Reagálás:
-Ő Michael Jackson csak olyan álarcot visel ami olyan nagyon élethű amit filmekben szoktak felrakni. ÉÉÉs véletlenül egymásba szerettek és te leszel a világ legmenőbb nővére.
-Hahahaha jó lenne, figyu nem hiszem, hogy annyira beképzelt lenne Michael Jackson, hogy saját rajongótábort csinál. Ja, amúgy biztos nem baj a jegy miatt? És tudsz szerzni még?
-Aki segít a nővéremen azon segítek!!-megfogott egy dobozt és kinyitotta. Tele volt Michael Jacksonos jegyekkel!