A bál (mostmár tényleg)

-Nem érdekel, hogy ki miatt halgatod, és miért.
-Michael...-szóltam közbe.
-Nem baj nem mindenkinek tetszhet a zeném. Sőt sokan vannak akiknek nem tetszik! De vannak sokan akiknek tetszik ennek örülök.
-Igazad van.-mondtam én.-De szerintem többen vannak azok akiknek tetszik! Sőt van egy ötletem!-azzal elrohantam.
-Várj!-Michael utánam rohant és ahogy kiért az ajtón rázárta Mileyra!-Mit tervezel? Csak ezt a mosolyt ne! Tudom, hogy készülsz valamire! Kezdek félni...
-Nemár gyere! Vedd fel a kapucnid!
-....jó...
-Gyerünk már!
-Jó nyugi!-elindultunk az iskolabálba. De sajnos Michaelnek ez hamar feltünt.
-Te megőrültél?! Tele van emberrel ez a hely!-én megálltam.
-Nem bízol bennem?
-hááát...-én oldalba böktem mosolyogva.
-De persze bízok..
-Jó akkor gyere!-felszaladtam a színpadra és elkeztem beszélni a mikrofonba.-Szeretném ha a bál első számát az egyik ismerősöm énekelné. Michael gyere!-Michael feljött mégmindig kapucniba. Senki nem tudta még, hogy ki ő. Én lementem a színpadról. Michael elkezdett énekelni. Az emberek táncoltak hirtelen kezdett feltűnni mindenkinek, hogy ismerős a hang. Végetért a tánc Michael levette a kapucniát.