Nagyon szeretem a könyveket. Persze nem mindegyiket. Jó mondjuk mindenki mást szeret. Én nagyon szeretek olyan könyveket olvasni amikben annyi idősek a főszereplők mint én. Persze lehetnek állatok is. (az állatoknak nem kell egy idősnek lennie velem) pl.: Harry potter, Egy ropi naplója. Ezeket a köteteket biztos ti is olvastátok. Az olvasás olyan dolog amiben úgy el lehet mélyülni, hogy mire abbahagyod nem tudod hol vagy. Mintha még mindig ott lenne melletted a szereplő akiről olvasol. De amikor tudatosul benned, hogy ennek a könynek a végére értél szomorúság tölt el. Olyan mintha a szereplőket feltetted volna egy vonatra és elzakatoltak volna. A könyvben olvasott élmények úgy maradnak meg benned, mintha veled történtek volna. Éppen ezért szeretek jó vastag könyveket olvasni, vagy olyanokat amik több kötetesek, mert nem érnek olyan hamar véget. De azt utálom ha valaki azért olvas nagyon vastag könyveket, hogy menőnek tűnjön. Ha valakit megismersz már lehet tudni, hogy milyen könyveket szeret. A könyveknek is van szerepük az ember személyiségének kialakulásában.
Gondolkozzatok! Mióta is vannak könyvek? Történelem órán hatodikban tanuljuk, hogy régen nem volt nyomtatógép és a szerzetesek kódexeket másoltak a kolostorokban. (teszek fel egy képet egy kódexről )
A magányos embereknek is jót tesz ha olvasnak. Mert ahogy mondtam a könyvek olyanok mint a barátok. Persze nem olyan fontosak mint az igazi húsvér barátok (Lányok szeretlek titeket !!!)Viszont az más ha kötelező olvasmányokat adnak fel. Eleve úgy indul mindenki, hogy mia .....-ért kel ezeket elolvasni?! Ha valaki rád eröltet egy könyvet persze, hogy rosszul állsz hozzá. A könyv olvasása közben valakinek megváltozik a véleménye valakinek nem. Akinek nem az azért van mert nem az ő személyiségéhez illik, nem történtek vele hasonló dolgok stb.Hát utólag azt mondom alvasni móka!
(itt a kódex
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése